- Harry szemszöge -
Amint leugrottam a színpadról, rögtön meg is bántam mert mindenhol sikoltozó lányokba botlottam, akik gyűrűbe zártak és egymást túlkiabálva ordították a nevemet, és érintettek meg ott ahol csak tudtak. Nagyon ideges voltam, mert láttam közben hogy a smacis srác teljesen szabadon - milyen tök jó is neki - ment Summer után. Nem volt kevés idő, mire nagy nehezen szó szerint átverekedtem magam a lányok báli ruhás tömegén. Már nagyon aggódtam hogy Summer talán még a bolygóról is eltűnik és akkor hogyan találom meg? Amint kiértem az ajtón megpillantottam ahogyan ott ücsörög egy padon, előtte pedig taplófejű - számomra teljesen érhető okokból, unszimpatikus - kísérőjével. Gyorsan kellett cselekednem, hogy meg ne előzzön az a hülye. Szerettem volna Summerrel beszélni, és elmondani neki érzéseimet, de amikor odamentem akkor sem ment el onnan az a srác. Látszólag, érkezésem nem zavarta, ült ott Summer előtt nagy nyugodtan, mint akit odaragasztottak. Próbáltam a tudomására hozni hogy csak Summer jelenlétére van szükségem, de még fogyatékos is mert nem vette a lapot. Belekezdtem mondandómba, Summer - fogalmam sincs honnan tudott a tegnapi csókról - durván a fejemhez vágta a történteket. Fuccs a romantikának, próbáltam menteni ami menthető. Ezt egy jó nagy veszekedés és hiszti követte Summer részéről és nem tudom hogy mi van, de ő - mint aki az olimpiára gyakorol - megindult, és hatalmas, gyors lépésekkel tartott a kapu felé. Hála Istennek, na meg a jó kondimnak, hamar elkaptam. Ismét győzködni kezdtem, miközben átöleltem és boldog voltam hogy a karjaimban tarthatom, hacsak egy pillanatra is. Miután visszaszorítottam támadásait, megtettem azt amire már olyan régóta vágytam: megcsókoltam. Hosszasan élveztem ki a csóknak minden másodpercét. Ő sem tiltakozott, teljesen átadta magát a pillanatnak. Nagyon jóleső érzés futott végig a gerincemen. Istenem! Erre várok mióta felborítottam az utcán. Ha orvos lennék azt mondanám, hogy még a szívem is kihagyott pár ütemet. Én még szívesen maradtam volna így, nagyon sokáig ebben a mámorban de ekkor valaki megveregette erőszakosan a vállamat.
-Gyerekek, nagyon örülök hogy ilyen jól megvagytok, és nem folyik vér sem de Harry, szeretném ha végre betolnád a segged mert a fellépésünknek még nincs vége. - szakított félbe minket Liam. Kényszeredetten engedtem el Summer derekát és mérgesen fordultam hátra.
-Oké, mindjárt megyek.
-Nem értettél meg azt hiszem. A mindjárt az most van. Azonnal. - rántott egyet a karomon.
-Jaj ne már Liam!
-Oké, mi nagyon jól elvagyunk nélküled, de a One Direction öt főből áll és annál is inkább, mivel hallom hogy hangodnál vagy told fel a szexi segged a színpadra, és tegyél eleget a kötelességednek. - ezzel már nem tudtam, és nem is mertem vitatkozni mert úgy is felesleges lett volna. Visszafordultam hogy elköszönjek Summertől, aki már nyomokban sem volt jelen. Egyből a pad felé fordítottam tekintetem, de az uncsi srác épp akkor kezdett feltápászkodni, egyedül. Nem tudom hová tűnt megint, de majd felhívom és megpróbálom minél hamarabb leszoktatni arról, hogy úgy tűnjön el mint a kámfor. Arra gondoltam - és felfordult a gyomrom - hogy most hogyan fogunk visszajutni a színpadig. Liam nagyon magabiztosan lépkedett, ezért követtem. Majd egyszercsak egy oldalajtón ment be. Nem is tudtam hogy ő is ebbe a gimibe járt. Tehát minden különösebb tépkelődés nélkül visszajutottunk a színpadra amit sikoltozó lányok jutalmaztak. Zayn felháborodottan pillogott felém, szeme már-már villámokat szórt. Louis bájosan vigyorgott, majd felmutatta a nemzetközi ujj jelzést. Szóval levettem, hogy nem nagyon vannak odáig a kis egyéni akciómtól. Lenyomtuk a fellépést.
-Oké srácok, jók voltatok majdnem mind. És nem hiszem hogy volna kedvetek találkozni a visító hölgykoszorúval. - mondta Liam.
-Miért ne? - kérdezett vissza Zayn.
-Nekem is van kedvem hozzá, és amúgy is éhes vagyok. - ordította Niall.
-Jó akkor megyünk. - adta meg magát Liam. Ezt követően nem jutott időm arra sem, hogy meggondoljam merre lépjek mert sodort magával az ár és a lányok tömege. Minden baleset és kellemetlenség nélkül megúsztuk, sőt még kajálni is tudtunk. Már éfjfél is elmúlt mire be tudtunk ülni a kocsiba. Nem volt fárasztó este, de engem mégis kimerített. Kényelmesen elhelyezkedtem, teljesen kikapcsoltam magam és átadtam gondolataimat a szerelem mámorának. Amint hazaértünk ez rögtön szertefoszlott, mert mind a négyen nekem estek, ráncigáltak, lökdöstek, osztották az észt, hogy milyen balfasz voltam. Így jutottam el az ágyba. Már majdnem hetven méter mélyen aludtam, amikor hirtelen villant sötét enervált agyamba a felismerés - hogy a tapló srác szavaival éljek - hoppá! Hisz megint nem kértem el Summer telefonszámát. Ezért eldöntöttem: reggel Summer házánál kezdek.
